Fábri 100A történelem körhintáján – Fábri 100Fábri Zoltán és a cenzúraBarabás Klára
Részletek a centenáriumra
megjelent Fábri-könyv cenzúra fejezetéből.
Úgy tudom, Önnek is sok
gondja volt a cenzúrával, több forgatókönyvét betiltották…
Van egy jegyzékem a
könyveimről, amelyekből nem lehetett film. Hát, legalább hét megvalósulatlan
tervem volt, és közülük legalább három-négyből biztos nagy film lehetett volna.
(A hét letiltott filmterv: Dávid és
Góliát, 1954; Tizenegyedik
parancsolat, 1959, Fekete karnevál,
1960; Milyen madár volt?, 1961; Aludni is tilos, 1963; Egymás mellett, akár a fókák, 1967; Kaland (Kertész Ákos: Makra). – A szerk.)
A Két félidő a pokolban című filmünk után, amely ‘61-ben készült,
írtunk egy forgatókönyvet Bacsó Petivel, az volt a címe, hogy Milyen madár volt? Igen jó forgatókönyv
volt, még legfőbb kulturális ideológusunk is tudomást szerzett róla, hogy ezen
dolgozunk. Arról szólt, hogy az illegális idők életveszélyeket megélt
pártmunkásai a felszabadulás után hatalomba kerültek, és teljhatalomra tettek
szert. A mi főszereplőnk például egy kisvárosban, ahol született. Az öccse
mártír lett, megölték, azóta utcát is neveztek el róla. Ennek a rendkívüli
befolyású, nagytekintélyű, teljhatalmú pártembernek a fia egy huligán. Mindent
megenged magának, például leállít egy locsolókocsit a haverjaival, fölülnek rá
és mindenkit lelocsolnak az utcán. Az emberek nem mernek panaszt tenni ellene,
mert félnek, de ez még a legkevesebb. Azt is megcsinálják, hogy egy trafikos
16-17 éves szűz lányát, aki hetente két alkalommal egy réten át jár a másik
városrészben lakó hegedű-tanárnőjéhez, egyszer meglesik, megrohanják, beviszik
a bokrok közé és öten végigmennek rajta. Ettől a kislány olyan sokkot kap, hogy
kórházba kell vinni. Egy fiatal orvos lett volna a történet főszereplője, aki
nekimegy az egész gazságnak, és összeakasztja a horgot a nagyhatalmú apával.
Az említett főideológus
barátunk tehát megtudta, hogy egy ilyen témájú filmkönyvet írunk, és azt
mondta, hogy mivel ez nagyon fontos téma, ő is be szeretne kapcsolódni a
munkába. Úgy kapcsolódott be, hogy miközben a könyvet írtuk, konzultált velünk
háromszor vagy négyszer, biztosított bennünket az egyetértéséről, és azt
mondta, szenzációs lesz a könyv. Persze azért mindig akart valamit, hogy ez ne
így legyen, az meg úgy legyen, még bele kellene venni ezt vagy azt stb. Úgyhogy
toldozgattunk, foltozgattunk, elvettünk, hozzátettünk a béke kedvéért… mert hát
meg akartuk szerezni az egyetértését, ha már beszállt a buliba. Elkészült a
könyv. Leadtuk. Megkaptuk rá az előkészítési engedélyt, próbafelvételeket
csináltunk, aztán kiosztottam a szerepeket, leszerződtettük az összes színészt,
a filmgyár két nagy műtermében öt vagy hat díszlet már fel volt építve. És két
nappal a forgatás megkezdése előtt jött a telefon, hogy nem forgathatunk. Le
van állítva a film.
Ki állította le?
Hát ő, a konzultáns
barátunk. A pártfogónk, Aczél György. (…)
1967-ben írtam egy forgatókönyvet
A megérkezett című Sükösd-novella
alapján. A Kortársban olvastam, és
azt mondtam: „Te atyaisten! Ez aztán a téma! Mert ez aztán a mai élet sűrűjébe
vág!” Én azt a címet adtam neki, hogy Egymás
mellett, akár a fókák. Giraudoux Sellő
című darabja ihlette, amely a legboldogabb munkám volt fiatalkoromban, a
Nemzetiben. Ebben mondja a Sellő Hansnak, a lovagnak: „Ha egyszer a fókák párba
álltak össze, Hans, soha többé nem hagyják el egymást (...)”
Miről szólt ez a
forgatókönyv?
Arról, hogy egy
egyetemista lány 1956 októberében ijesztően drámai körülmények között elhagyja
Magyarországot és Svédországba kerül, ahol hozzámegy egy svéd gyároshoz. A lány
gyűlölte az apját, egy magas intellektusú egyetemi tanárt. Rektor is volt, de
olyan, mint egy politikai szélkakas, mindig arra fordult, amerről a szél fújt.
Örökké mimikri játékot játszott, hol erre, hol arra, s ezt a lány nem bírta
elviselni. Ezért ment el… Aztán évek múlva megtudja, hogy az apja haldoklik, és
a svéd férjével hazajön az apja betegágyához. Találkozik a hajdani szerelmével
is. Nem történik köztük semmi, csak mindkettőjükön úrrá lesz a fájdalmas,
nosztalgikus emlékezés, és föltárul az egész ‘56 előtti és ‘56-os szituáció.
Azt gondolom, ha ezt a
filmet megcsinálhattam volna, talán ez lett volna a legjobb filmem. Egy
technikai könyvem maradt meg belőle, mert már megvolt az előkészítési
engedélye. Latinovits játszotta volna az egyik főszerepet, emlékszem,
nagyon-nagyon tetszett neki a könyv. (…) Megvolt a teljes szereposztás, már a
helyszínek is ki voltak választva (…) És akkor hivatalba lépett Orbán László
mint új miniszterhelyettes, és első dolga volt, hogy fölkérte a forgatókönyvet,
elolvasta és letiltotta. Azt mondta, azért nem engedélyezi, mert lejáratja a
pártot, hiszen olyan kétkulacsos, képmutató alakok vannak benne, mint például az
egyetemi tanár. Ezt a szerepet Major Tamással akartam játszatni.
Barabás Klára: A történelem körhintáján – Fábri 100
Magyar Művészeti Akadémia, 2017.
Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 8 |
 |
|