DVDEgyes nőkKránicz Bence
Certain Women –
amerikai, 2016. Rendezte: Kelly Reichardt. Szereplők: Michelle Williams, Laura
Dern, Kristen Stewart. Forgalmazó: SPHE. 108 perc.
Egyes nők szerint, és
véleményüket jó pár férfi is osztja, a feminizmus célkitűzései megvalósulni
látszanak. A nőjogi törekvések harmadik, kilencvenes években kezdődő hulláma
lassan partot mos: egyre többet beszélünk a nemek közötti bérezési
egyenlőtlenségekről, a törvényhozás vagy vállalatvezetés nemi
aránytalanságairól, a párkapcsolati erőszak hétköznapi pokláról. A feminista
kiáltványok egykori jelszavai beépültek a fősodorbeli média nyelvébe. Hollywood
is érzi az új idők szelét, az utóbbi évek legsikeresebb vígjátékai közül számos
női alkotókhoz (Melissa McCarthy, Amy Schumer, Elizabeth Banks) kötődött.
Ugyanakkor a feminista kultúratudományok kutatói közül többen állítják, hogy
éppen mostanában válik visszavonhatatlanul árucikké a feminizmus – amire a
mainstream ráteszi a mancsát, azt meg is bénítja.
Ebben a klímában Kelly
Reichardt filmjei a hiteles női művészet tiszta, hűs vízű forrását jelentik. Az
ötven fölött járó rendező a modernista minimalizmus legszebb hagyományait
folytatja, hasonló irályban, mint függetlenfilmes férfikollégái közül Jim Jarmusch
vagy Gus Van Sant. Kánonba vésett férfiak, akik alkalmankénti bukásaik dacára
is évtizedek óta háborítatlanul építhetik szerzői filmes életművüket, míg
Reichardt 1994-es, Sundance-en futott bemutatkozása (Fűfolyó) után tizenkét évig nem rendezett, mert nem kapott
lehetőséget. Kétezres évekbeli, második pályakezdése óta viszont megtalálta a
közönségét, és támogatókra is szert tett, noha a „pénzügyi siker” kifejezést
továbbra sem lehet egy mondatban említeni a filmjeivel. Ám vannak sztárok, akik
melléállnak, elsősorban a három filmjében is főszerepet játszó Michelle
Williams, aztán Jesse Eisenberg és Dakota Fanning (Sötét húzások), vagy Kristen Stewart és Laura Dern (Egyes nők). Mindez egyelőre kevés hozzá,
hogy Magyarországon is moziforgalmazásba kerüljön valamelyik filmje, de
fesztiválvetítéseket, sőt egy pár napos retrospektívet már kapott, leheletfinom
remeklése, az Egyes nők pedig dvd-n
érkezik.
Reichardt
kamaradrámájának három főhőse van, három erős, határozott női karakter: a
túszul ejtett ügyvédnő, a családi építkezést szervező feleség és az esti
iskolába járó farmerlány. Felettük-mögöttük pedig ott a negyedik főszereplő, a
végtelenre nyíló montanai táj, ahol folyton fúj a szél, rengeteget kell utazni,
hogy eljussunk valahova, az égbolt pedig úgy borul az apró, didergő emberek
fölé, mint Isten túlméretezett takarója. Kisszerű, jelentéktelen, semmi kis
történeteket látunk, amelyek mégis túllépnek a banalitáson, általuk nemcsak a
hősnők gazdagodnak valami kiküzdött-megélt belső tapasztalattal, hanem magunk
is. Miben áll ez a tapasztalás? Talán abban, hogy kitartóan keresni kell a
kapcsolódást a másik emberhez, ahogy a film legerősebb szálán a fásult
oktatójához közeledő Jamie is teszi, de ha egyedül vagyunk, úgy is jó. Ha
békében elszívhatunk egy cigit a kisteherautó platójának dőlve, már elértünk
valamit. Az Egyes nők a csend, a
befelé figyelés filmje, önmagunk elviselésének mindennapos feladatáról szól.
Új-Hollywood kevesebbet emlegetett, halk szavú, énkereső filmjeire hasonlít, az
Öt könnyű darabra, Altman Három nőjére. Mélabús, mint egy téli
western, és céltalan, mint egy Monte Hellman rendezte road movie. Kelly
Reichardt korábban egyetlen mesterművet rendezett, a Járatlan utat, amely éppen western és road movie volt egyszerre. Az
Egyes nőkkel újra a csúcsra ért, de
ez a csúcs ködös és hideg. Valószínűleg nem sokan veszik észre, hogy ő már ott
van.
Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
