PapírmoziPapírmoziKránicz Bence
Batman-ünnep
Jeph Loeb és Tim Sale a
kilencvenes évek legelején találkoztak először. A DC kiadó egyik szerkesztője
hozta össze őket, aki kivételesen tehetségesnek találta a szabadúszó
illusztrátorként dolgozó Sale-t, noha a rajzoló addig mindössze egyetlen nyomtatásban
megjelent sorozattal, a Thieves’ World
című, hamar elfelejtett fantasy-vel szerénykedhetett. Loeb, az író Hollywoodból
érkezett a képregényiparba. Épp kezdte bedarálni a stúdiórendszer, bár néhány
sikert is felmutathatott, többek között a Kommandó
című Schwarzenegger-klasszikusba is besegített. Az alternatív közegben mozgó,
ismeretlen művész és a hollywoodi medencés bulikból elmaradhatatlan író nem is
állhattak volna távolabb egymástól. Aztán kiderült, hogy tökéletes párost
alkotnak, és az utóbbi negyed század szuperhősképregény-történetének legszebb
fejezeteit írták együtt.
Bemutatkozó sorozatuk, a Challengers of the Unknown, majd a
Marvelnek készített Wolverine &
Gambit után tehettek próbát Batmannel. Előbb egyrészes, halloweeni
történetekkel arattak sikert, innen jött az ötlet, hogy egy hosszabb szériában
is az év jeles napjai köré építsék fel a történetet. A Hosszú Halloween titokzatos sorozatgyilkosa ünnepekkor öl, Batman
pedig tanácstalan. Nyomozásában az egyre fásultabb és elcsigázottabb Gordon
felügyelő és az igazságvágytól fűtött fiatal ügyész, Harvey Dent segítik – a
Batman-rajongók sejthetik, hogy rossz vége lesz a történetnek. Ám a
melankolikus, felejthetetlen zárlat előtt felvonul a Batman-kánon színe-java,
Jokertől Rébuszon át a Macskanőig. A Hosszú
Halloweent forgatva úgy érezhetjük, a Batman-mítosz párlatát, esszenciáját
olvassuk. Ez részben Loeb műfaji zsonglőrmutatványainak köszönhető: a központi
krimiszál összefonódik a Falcone család gengsztertörténetével (Keresztapa-utalásokkal gazdagon),
fokozatosan pedig a Batmanhez közel álló hősök is életveszélybe kerülnek, a
krimi intellektuális feszültségét a thriller zsigeribb izgalmai váltják. És ne
higgyük, hogy Loeb parlagon hagyná bármelyik bűnügyi zsánert: csak az utolsó
fejezetben jövünk rá, hogy voltaképpen noirt olvastunk, Dent/Kétarc elkárhozásának
históriáját.
Egy belevaló Batman-kalandhoz
ennyi is elég lenne, remekművé azonban Tim Sale rajzai teszik a Hosszú Halloweent. A fősodorbeli
szuperhősképregények rajzi világa a hetvenes évektől fokozatosan a realizmus
mind megtévesztőbb illúziója felé haladt. Sale markáns, olykor szürreálisba
hajló stilizációja ennek szöges ellentéte: eltorzuló, a környezettel
összemosódó alakok, alapjellegzetességeikre redukált, karikaturisztikus figurák
(lásd a csupafog Jokert), hosszan megnyúló, lúdbőröztető árnyékok uralják Sale
Gothamjét. Nem véletlen, hogy ez az értelmezés azóta is Batman legtöbbet
idézett és másolt változatai közé tartozik. Tim Sale úgy emlékszik, nem sokkal
a sorozat megjelenése után, egy közönségtalálkozóra tartva megmondta Loebnek,
hogy ennél jobbat már úgy sem fognak csinálni. Ennél jobbat talán tényleg nem,
de ugyanilyen jót azért az azóta eltelt bő húsz év alatt igen, és reméljük,
előbb-utóbb a Daredevil: Yellow, a Superman for All Seasons vagy a Spider-Man: Blue is megjelenik magyarul.
Jeph Loeb – Tim Sale: Batman: Hosszú Halloween 1-2. Színes,
keményfedeles. 2x200 oldal. Kiadó: Eaglemoss.
Magyar szaklap
Ha tudjuk, hogy a Buborékhámozó című, elemző cikkeket
közlő képregényes szaklap 100 példányban jelenik meg, szerzői pedig
lelkesedésből dolgoznak, akkor nem érdemes kötekednünk a kiadvánnyal. A suta
vagy nyakatekert mondatokat, modorosságokat tudjuk be a rajongói elfogultságnak.
Bayer Antal szerkesztő azt közli, amit küldenek neki, a változatosságra pedig
nem lehet panasz: új magyar megjelenésekről (Csatorna, Nyugat mínusz
zombik), képregénytörténeti érdekességekről (William Hogarth narratív
festményei) és külföldi trendekről is szó esik a friss lapszámban – bár ez
utóbbi, a kilencvenes évekbeli comics-divatok visszatéréséről szóló írás
alaposabb utánajárást és nagyobb teret érdemelt volna. Külön ki kell emelni
Lénárd László cikkeit, aki az osztrák Csatornáról
és a Filmvilág stripsorozatairól is
szabadon mer asszociálni, hol közéleti kérdésekre, hol a képregény alapvető
hatásmechanizmusaira. A színvonal tehát egyenetlen, ezzel együtt a Buborékhámozónak minden száma ajándék.
Buborékhámozó 15. Fekete-fehér, tűzött, 32 oldal. Kiadó: Nero
Blanco Comix.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 8.5 |
 |
|
