|
|
|
MoziRenegátokFekete Tamás
Renegades –
amerikai-francia, 2017. Rendezte: Steven Quale. Írta: Luc Besson és Richard
Wenk. Kép: Brian Pearson. Zene: Eric Serra. Szereplők: Ewen Bremner (Rainey), Charlie
Bewley (Stanton), J.K. Simmons (A tábornok), Sylvia Hoeks (Lara). Gyártó:
EuropaCorp / Belga Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 105 perc.
A kalandműfaj egyik
legrégibb és legkedveltebb toposza a vélt vagy valós kincs utáni hajsza: a
MacGuffinként szolgáló zsákmány nem csupán az út kalandjainak szinte végtelen
számú és módú felmutatását kínálja, de a kapzsi és áruló emberi természet
lakmuszpapírját is beszínezi. A sorban így éppúgy megfér a Sierra Madréba tartó
Humphrey Bogart és csapata, mint Indiana Jones, akit jellemzően éppen a
keresett tárgy léptet át a fantasztikum területére. Ezen az alműfajon belül
már-már önálló leágazásnak tűnik az a néhány film, ahol valós történelmi és
földrajzi helyen és időben, egy valódi fegyveres konfliktus kellős közepén
indul másfajta csatába egy osztagnyi katona – ráadásul a cél minden esetben egy
rakomány arany, melynek létezése teljes mértékben bizonyítottnak is látszik. Az
1995-ben, a délszláv háború végén játszódó Renegátokban
egy csapat amerikai tengerészgyalogos ered egy több százmillió dollárt érő
kincs nyomába, melyet még a nácik raboltak el Franciaországból, és mely most
egy tó mélyén pihen.
Steven Quale még James
Cameron mellett kóstolt bele a filmkészítésbe, és öt közös munkájuk alatt több
szakmát is kipróbált – harmadik önálló rendezésén azonban mégis inkább a
forgatókönyvíró/producer Luc Besson hatása érződik. Az amerikai sikereket
gyermeki lelkesedéssel európaizálni, ezzel együtt pedig B-filmesíteni is akaró
Besson számára ezúttal az Öböl-háborúban játszódó Sivatagi cápák lehetett a minta. Ám David O. Russell filmje nem
csupán az egyszeri mozinézők, a készítők számára is csupán távoli emlék lehet:
szűk marokkal mért erényeit ugyanis már nem sikerült átmenekíteni. Hőseink
egytől-egyig aranyszívű férfiak, akik már az első pillanatban természetesnek
veszik a fitfti-fifti osztozást maguk és a bosnyák nép között, és végig e
szerint is cselekednek. A fordulatokban meglepően szegény történetben az írói
tanácstalanság jeleként feltűnik még antagonistaként egy gonosz szerb tábornok
is, akinek sorsa egyetlen, felülről jövő gombnyomás következtében végeztetik
be. Az ötlet és a szándék hiánya azonban még az arany fényénél is erősebben
csillog.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
 |
|
|
|
